A modern világban a gyepfedettséget a modern városok építkezésének mérésére szolgáló egyik fontos mutatónak tekintik. 1969-ben létrehozták a Nemzetközi Gyepfűkutatási Konferenciát. Globális gyepművelési technológia, amelyet a golfpálya pázsit képviselnek.
A gyep egy műfű, amely sűrűn beültetett törpe évelő lágyszárú növényekkel, és le van nyírva. A 18. században nagy területű gyep jelent meg a brit természeti tájkertben. A pázsit a modern kínai kertekben is megjelent. Általában házak, terek, szabad terek előtt és épületek körül állítják fel megtekintésre, rekreációs vagy sportolási helyszínekre. A gyep felosztása: rekreációs gyep, díszgyep, sportpálya gyep, közlekedésbiztonsági gyep és talajvédő gyep. A városok és kertek pázsitjára használt lágyszárú növények főként a Zoysiagrass, Bölényfű, Bermudafű, Szőnyegfű, Tompafű, Takarékfű, Rozsfű, Poa, Bentgrass stb.
A "Cihai" könyvben a pázsitot a következőképpen jelölik: "A pázsitot fűnek is nevezik". A pázsit a kerti mesterséges ültetés vagy fűmag vetés módja, a műveléssel kialakult zöldfelület egésze a kerti táj fontos része, egyben kikapcsolódás, szórakozás helye is. A modern pázsit azonban már nem korlátozódik a kertekre. Széles körben használták sportpályákon, talaj- és vízvédelmi területeken, vasutaknál, autópályákon, repülőtereken, gyárakban és más helyeken. Tágabb értelemben a pázsit egy bizonyos zöldfelületi terület, amelyet az emberek fűvel építettek, és amely magas szintű ökológiai szervezetet képvisel. A gyepfüvet és a növekedési környezetet is beleértve, főként három részből áll: a felszínt borító föld feletti-ágak és levélrétegek, a föld alatti gyökérréteg és a felszíni talajréteg, ahol a gyökérrendszer növekszik. A gyepnövényzetet alkotó lágyszárú növények a gyepesítés alapanyagai. A gyepfű néhány lágyszárú növényfaj vagy -fajta, amely gyepet képezhet és nyírható.
